Kiss Gábor Mátyás: Az Aranyszigony - Értékelés

Kiss Gábor Mátyás önéletrajza

Szerző: Bihari Péter

Műfajmegfelelés

{Mennyire felel meg az adott regény a fantasy műfaji követelményeinek} 

A regény egy fantáziavilágot ír le, saját fajokkal és kitalált történelemmel, társadalommal, melynek szerves részei a csodák, varázslatok és mágia. Mindemellett létező élőlényeket kever egymással (pl. cápaemberek), azaz retorikai értelemben metaforát alkot létező (és néha nem létező) élőlényekből, ami többek között a fantasy regények és a mitológiák sajátja. 

Tartalom/történet

{Mennyire következetes a történet} 

Az egymásra épülő fejezetek jól követhetőek, de kisebb bizonytalanságok megfigyelhetők. Például nem érzékelhető, hogy miért győznek a cápaemberek állandóan, honnan jönnek, mitől lesznek olyan sokan, hogy esélytelen ellenük a harc, stb. Ugyanakkor maga a történetvezetés is kissé hézagosnak tűnt számomra, mivel a főhősök küzdelmei és menekülései közé olyan apró epizódok vegyültek, amelyek nem igazán fontosak az alapkonfliktus szempontjából. Mindezek mellett sokszor teljesen irracionális elemek is keveredtek a mesébe, amelyek erőltetettek és hiteltelenek, s meg lehetett volna oldani őket elfogadottabb módokon (pl. a Sámán szívkivágós öngyilkossága, a Sárkány visszafogott harca a Vidrával, stb.).

 

Stílus

{Mennyire jó a prózastílus}

A szöveg alapvetően jól olvasható, de írói szempontból sok kívánnivalót hagy maga után. A tőmondatos stílus szegényes, ha az ember csak erre alapozva ír. A fejezetek rövidek. Nem igazán tudja az olvasót tartósan lekötni az adott konfliktus, mert mire izgalmassá válhatna, megszűnik. A nyelvnek egyáltalán nincs művészi használata. A szituációkat a szerző véglegesen leegyszerűsítetten írja le, és a hősei dialógusai se életszerűek sok esetben. A Harry Potter történetekben megszokott kifejezések teljesen idegenek a regényvilágtól.

 
Logika 
{Mennyire viselkednek és cselekednek logikusan, önmagukhoz hűen a karakterek, mennyire logikusan felépített és következetes a történet} 

A halálesetek dramaturgiája erőteljes kívánnivalókat hagy maga után, még a Sámán tanítványai is semmitmondó karakterként hullanak el, nem érezzük át, hogy itt az értékek pusztulnak. Nem logikus, hogy a gyerekek miért kapnak ekkora szerepet a harcban. A Sámán halálakor az első gondolata a szereplőknek, hogy minél hamarabb égessék el a testét, ami érthetetlen. Az iskola és a tanárok modern módon viszonyulnak a tanításhoz, ami elképzelhetetlen egy ókori sámánisztikus társadalomban, még ha az egy fantasy-világ, akkor is. 

A regény értékei

{Mennyire jelentősek a regény értékei} 

A történet alapvetően jó felépítésű, követhető, rendezett. A nyelvezet egyszerű, bár szabályosan, iskolásan fogalmazott. Többé-kevésbé logikus vonalban haladnak az események, de a világ elnagyolt marad. A mese tkp. élvezhető, ha valaki pénzt költött a könyvre, kap cserébe egy történetet. Az író fiatal életkora szintén plusz pontot ér. Sok esetben végül megmagyarázódnak azok a kérdések, amelyek felmerülnek az olvasóban, s eleinte logikai bukfencnek tűnnek. Összességében jó első munkának tartom. A történetet azonban nem sikerült izgalmassá tenni .

A regény hiányosságai

{A regény hiányosságai mennyire meghatározóak (minél nagyobb a pontszám, annál kevésbé meghatározóak a hibák)}

Bár a szöveg általánosságban jól követhető, nagy hiányosság a gyenge megjelenítő erő. Ezen felül a legfontosabb írói erények is hiányoznak: a gazdagon illusztrált karakterek, a fordulatok, az izgalmas párbeszédek, a fantáziadús cselekmény.

Cselekmény

{Mennyire következnek egymásból a regény eseményei} 

Kevés kivétellel az események egymás okozatainak tekinthetők. Ugyanakkor a szerző ezeken kívül önmaga is alakítja az eseményeket, tehát létrejönnek olyan részek a regényben, amelyek nem szükségszerűek, vagy úgy lesznek más események okai, hogy önmagukban semmiből sem következnek (pl. Sámán öngyilkossága, feláldozása, a sárkány megjelenése és kudarca, a cápaemberek megjelenései és átalakulásai, stb.). Mindezen hiányosságok ellenére a főbb vonulat azért viszonylag logikus felépítésű.

Karakterek

{Mennyire összetettek a regény karakterei} 

A regénynek nincsenek élvezhető karakterei, az egyetlen félig-meddig bemutatott karakter a Sámán alakja.

Dialógusok

{Dialógusok} 

A regény dialógusai messze elmaradnak a jól kiformált párbeszédektől, ugyanakkor elkerülik a kezdő szerzők sok hibáját. Nem szentimentálisak, nem terjengősek és nem szenvelegnek. Legtöbbször a lehető legegyszerűbb leírásra v. ábrázolásra szorítkoznak, ami ebben az esetben inkább előnye, semmint hátránya a regénynek

Szálak

{Mennyire észrevehetetlenek és jól szervezettek a szálak} 

Sajnos az írói szálaknak nincs következetes szerkezete, egyszer az egyik, egyszer a másik hős oldaláról csatlakoznak be, különböző eseményeket mesélnek el. Egyetlen előnyük, hogy nem bonyolódnak össze, noha némely esetben érezhető a hirtelen váltásokból adódó egyensúlyvesztés.

Nézőpontok

{Mennyire jól szervezettek és harmonizálnak egymással a nézőpontok} 

Az elbeszélő nézőpontja váltakozik egynémely szereplők nézőpontjaival végig a történet folyamán. Nem különösebben zavaró, de nem is válik a történet előnyére. Átgondoltnak főleg nem nevezném. A nézőpontváltozásokból adódó előnyöket a szerző nem igyekszik kihasználni, ugyanakkor az azonos nézőpont előnyeit sem képes megvalósítani. Ez is hozzájárul a történet erőtlen stílusához. Mindenképp több következetességre lenne szükség, de értékelendő, hogy az alaptörténetnél a nézőpontváltások nem kavarják az olvasót össze, mert nem annyira jelentősek.

Leírások

{Mennyire szépen fogalmazott a szöveg, mennyire művésziek a leírások} 

A nyelvi kidolgozás nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Egyelőre egy szép fogalmazás szintjén mozog.

Ritmus

{Mennyire gördülékeny az adott mű ritmusa} 

A korábban már hivatkozott erőtlen hatás részben a történet ritmustalanságából, az események ad-hoc jellegű spontán változásaiból adódik. A regény ritmusa elég zilált. Egyetlen erénye, hogy a háborús rész végén az utolsó csatajelenet mint „fortissimo” szépen megvalósul.

Fókusz

{Mennyire fókuszált az adott mű} 

A regény fókusza viszonylag jónak mondható, az eseményeket fő motívumként szervezi maga köré az aranyszigony. A karakterek szándékai és tettei főleg ezzel kapcsolatosak, erre irányulnak, így a lejegyzett dolgok fókuszát viszonylag elfogadhatónak gondolom. Nincsenek azonban jelentősebb vonulatok és események, amelyek szinkronizálódhatnának, és mellékszálak, amelyek a főszálra irányulnának, igazi fókuszt valósítva meg, létrehozva tehát azt a dolgot, ami ezen a fogalmon igazából érthető.

Időkezelés

{Mennyire átgondolt és logikus a mű időkezelése} 

A retrospektív (visszatekintő) résszel induló történet a fejezetváltást követően lineáris eseményleírással folytatódik, de mégis, minduntalan megszakítják további emlékező részek. A jövő felé való kitekintést a Sámán bátyjának jövőbeli tervei, illetve a világvégétől való félelem jelentik. Noha fokozatosan ismerjük meg a cápaemberek és a Sámán testvérének történetét, ezek az elemek nem tűnnek előre szerkesztettnek nincsenek folyamatos kapcsolatban a regény részei egymással, előreutalások, leírások és visszautalások formájában. Sok elem egyenesen ijesztő váratlansággal jelenik meg (pl. Zord), arról nem is beszélve, hogy a 15 évet átfogó idővonal a semmiből keletkezik, és a semmibe megy tovább. 

Energetika

{Az egyes irodalmi elemek ismételt és ismételt előfordulása mennyire gyakori (szóismétlésektől a hatáskeltő elemek ismételgetéséig). Minél több az ismétlés, a pontszám annál kisebb.} 

Nem előnye a műnek, hogy csaknem az összes lényeges történésnek a Sámán a központi eleme, alakja újra és újra összeköti a harcokat, a varázslatokat és ellenállást, holott nem ő a főszereplő, ezt nem neki kellene megtenni. Szóismétlések kevéssé gyakoriak, viszont a cápaemberek rohamai néha már fárasztóan egyhangúak. A kardozós jelenetek sémákat követnek. 

Eklektika

{Más művekből átvett és felhasznált elemek gyakorisága (beleértve ebbe a vendégszövegeket is). Minél nagyobb a szám, a pont annál kisebb.}

Sajnos e tekintetben a mű elég gyenge. A Harry Potter történeteknek nemcsak egyes kifejezéseit, helyszíneit és sajátosságait vette át a mese, hanem bizonyos sajátságos fordulatait is (lélek többfelé osztása és tárgyakba helyezése), ami nagyon sokat von le a regény lehetséges értékéből.

Információk

{Mennyire okosan adja át az író az olvasónak a történet megértéséhez szükséges információkat (beleértve ebbe a késleltetés minden formáját).} 

A rövid kis fejezetek egynémely esetben horgokkal végződnek, ami a késleltetés egyik fajtája, ez pozitív. A felmerülő konfliktusok azonban gyorsan, egyszerűen és simán megoldódnak, az író nem képes komolyabb ideig visszatartani az információt, netalán játszani is vele. Pedig ez tenné irodalmi alkotássá a száraz szöveget.

Harcok

{Mennyire jól megírtak a küzdelmek, illetve milyen mértékben tudják kihasználni a mögöttük lévő tétet.} 

A küzdelmek lényegében átugorhatóak. Nem izgalmasak. Egyetlen erényük, hogy van mögöttük tét, a leírásuk azonban nem válik izgalmassá. Sok esetben hihetetlenek is, kevés a részletes kidolgozás, a jó kép.

Befejezettség/lezárás

{Mennyire lezárt/befejezett a mű, illetve mennyire jól sikerült a lezárás.} 

A regény lezárt és jól befejezett. A megnyitott szálak lezárulnak, a fő konfliktus megoldódik (ugyanakkor nyitva marad a történet egy esetleges folytatás felé). A lezárás hibája, hogy mint befejezés, nem igazán hatásos, nem ad esztétikai élményt, az író csak simán elvarrja a szálakat és befejezi a harcok leírását. Az utolsó képek célját, a békés hétköznapokhoz való visszatérést sem sikerül megvalósítani, mert az utolsó fejezet nem képes átadni az olvasóknak a békés hétköznapok hangulatát.

Az értékelés pontszámait csak az összes értékelés végén tesszük közzé.